A Francia forradalom

Általánosan elterjedt hiedelem, hogy a Francia forradalom egy magától értetődő, spontán akció volt a világtörténelemben. A hátteret, minden híreszteléssel szemben, nem valószínű, hogy a parasztok és munkások hirtelen, vagy nem hirtelen felháborodása és annak következményei okozták. Az emberiség ezekben az időkben nem ismert másfajta világrendet, mint a királyságot, császárságot és a Pápát. Igaz, nyugat Európában ez az intézményrendszer, igen későn fejlődött ki, mivel Magyarországon kívül nem voltak egységes nemzetek. Tele volt a kontinens hercegségekkel, majd amikor ezek közül néhány megerősödött, legyőzte a környező birtokosokat, városállamokat, az uraik, Magyar példára, kikiáltották magukat királynak. Vagy ha a Német-római birodalmat vesszük, amikor már gazdaságilag és katonailag fenntarthatatlanná vált a római birodalom, a mindenkori pénzhatalom elhagyta az egyre szűkülő szájú pénzeszsákját és Európa szerte, különböző hercegségeket finanszírozott, jó keresztapa módjára, ahogyan a filmklasszikus idézi:”egyszer majd mi is kérünk valamit tőled” – persze a kamatokon kívül. Ezekkel a hitelekkel tudott néhány hercegség a többi fölé nőni. Nincs ebben semmi ördöngösség. Tehát a kor embere nem is ismert másfajta rendet, mint a mérhetetlenül gazdag és a mélyszegény csoportok, időnként széteső, majd a pénzért, ami kellett a kamatra és hatalomért háborúzó országszerűségeket. Nem igen látott alternatívát. De akkor mi lehetett az oka a világégésnek. Ahhoz hogy felismerjük a dolgok hátterét, talán érdemes beletekinteni néhány királyi személy levelezésébe. Gyakori levélváltás zajlott a fényűzően élő királyi paloták és a Fugger-ház és más banki intézmények között. Ezek zöme arról szólt, hogy a bankár család sürgeti az elmaradt kölcsön, törlesztő részletének folyósítását. A királyok gyakran kérték, legyen türelemmel, míg rendeződnek kintlévőségeik. Újabb és újabb felszólító levelek! Azután gondoljunk csak bele. Ezek a királyok sem örök életűek. Az utódok, nem minden esetben vállalják a kölcsön további visszafizetését, különböző okokra hivatkozva. Ne legyünk olyan naivak, hogy azt higgyük, a bankházak egyszerűen lenyelték ezt a békát! Ma is ugyanezekben a kezekben vannak a világ pénzintézetei. Ma sem enged egy sem. Mindig is kartellekbe zárkóztak, egymás között házasodtak, közös volt a céljuk. Megfogant egy terv. A királyságot fel kell váltania egy legitim köztársaságnak, melynek jogfolytonossága nem megkérdőjelezhető. Ebben az egész népnek éreznie kell a felelősségtudatot, hiszen azt hiszi, övé a hatalom. Nem mellékesen, fizetnie kell a kölcsönöket, az idők végezetéig.Már csak találni kellett olyan lelkiismeretlen gazembereket, akik végrehajtják e háttérhatalom vérgőzös mészárlásait, miközben gazdáik a háttérben kaján vigyorral dörzsölgetik tenyerüket.

Keressünk csak rá, kik voltak a forradalom vezetői! A világtörténelem egyik legsötétebb korszaka ez. Ekkor kap szárnyra az ateizmus és a liberalizmus és pusztítja az emberi elmét a mai napig. Ne higgye senki, hogy ez nem a terv része. Nézzünk csak a kulisszák mögé, és hogy hová jutottunk e vívmányok által! Minden mélyreható tudományos vizsgálódás arra sarkallja a materialista tudós közösséget, hogy végül kijelentse, minden mögött egy tudatos tervezés kell, hogy létezzen. Azaz,Isten, akitől 1789-ben elfordították az ember figyelmét, azonban napjainkban újra felsejleni látszik. A liberalizmussal pedig el lehetett altatni, embermilliók ősi erkölcsi normáit. Mi is lehetett a cél? A célom, ma sem a meggyőzés, de ennek az elképzelésnek hívei, véleményem szerint, nem lehetnek messze a valóságtól. Remélem, elgondolkodtató történet volt!