Amint vizsgálni kezdjük, hogy melyik ponttól van egy logikai
bakugrás az éppen szemrevételezett történelmi folyamat folytonosságában, fel
kell ismerjük, hogy ugyan szinte minden időben felfedezhető a hamisítási szándék,
de nagyjából mégis egy bizonyos időszak látszik kardinálisnak. A ma emberét
megkérdezzük arról, milyen múlttal rendelkezik Buda, Székesfehérvár, vagy akár
Pest, szinte kizárólag helytelen válaszokat kapunk. Természetesen nem okolható
ezért maga az egyén. Oktatási rendszerünk nem ad lehetőséget a gondolkodásra.
Az általa felsorolt eseményeket tényként oktatja, majd kizárólag azt a személyt
értékeli, aki visszamondja a tananyagot, kérdések és megkérdőjelezések nélkül.
Bármilyen, az igazságról szóló tényfeltáró szándék, kizárólag büntetéssel
jutalmazható. A tanárok szintén nem okolhatók ezzel kapcsolatban, mivel velük korábban
már elfogadtatták, ugyanilyen módszerrel ezt a rendszert. Az oktatási
tananyagok összeállításában résztvevők szintén vétlenek, mivel a hivatalos
történelmi álláspontot kénytelenek beiktatni a tantervbe. Mia helyzet tehát a
hivatalos történelmi állásfoglalással? Magyarországon, ennek meghatározására, a
Magyar Tudományos Akadémia jogosult. Ezen intézmény falain belül, tudományos
munkát végző professzorokat mi is kényszeríti ma is a kétszáz évvel ezelőtti
álláspontok képviseletére, hiszen ezer sebből vérzik a rengeteg elmélet. Egy
részük felismeri az igazságot és felvállalja a tények publikálását, mint
például Bakay Kornél professzor úr, akire ezért kollégái, ferde szemmel tekintenek.
Ma már nem is tevékenykedik az MTA intézményében. A többiek viszont, mintha
valamiféle szemellenzőt hordanának, a jól betanult dogmákhoz tartják magukat és
igazítják az új felfedezések, leletek sorának értelmezését. Természetesen, ha
ez már nem járható út, nem veszik figyelembe és délibábos fantáziajátékként körülmosolyogják
a makacs tényeket. Mi lehet az oka az ilyen arroganciának? A félelem attól,
hogy a járatlan útért fel kell adni a jártat? Be kellene ismerni, hogy eddig
tévúton jártak? Vagy talán valamilyen hatalom, erős markával, veszettül
szorítja a torkukat? Nehéz lenne ezt megmondani, de amit tehetünk, tegyük fel a
kérdéseket. Ne fogadjuk el az állításokat gondolkodás nélkül, mert kárba vész a
rengeteg értékes kutatómunka és mi sem leszünk bölcsebbek a tunyaságtól. A
történetírás szót a mai értelmében, a XIX. század óta használjuk. A történet
szó eredeti jelentése: szerencsejáték.
Óriási mennyiségű, fellelhető forrás számol be arról, hogy a
mai Buda, nem azonos az igazival. Miért van, hogy Buda egyes részei még mindig
viselik eredeti nevüket, mint például Pestújhely, mégsem furcsálljuk ezt?
Elhelyezkedését, konkrét leírások őrzik, melyek szerint, mai környezetébe nem
illeszthető be. Nevének jelentése egyértelműen meghatározott.
A mai
Székesfehérvár nem azonos az igazival. Régészeti leletek sem támasztják alá.
Királyaink sírjai nem találhatóak ott, ahogyan sok krónikánk leírja. Képi
illusztrációkon miért látszik a fehérvári királyi koronázás hátterében a Pilis
és piramis a Képes Krónikában? Hol is volt valójában Attila városa, vagy Szikambria, vagy a kettő
ugyanaz, vagy Budával is azonos volt? Attila, Árpád, IV. Béla, Mátyás, vagy
Szulejmán korából származó információk is sokat segíthetnek világosan látni.
Ajánlok én Nektek egy lebilincselő előadást, egy általam nagyon nagyra becsült
művelődéstörténésztől, Szántai Lajostól, aki nem sajnált időt, energiát, fáradságot,
hogy utánajárjon a tényeknek! Hosszú program ez a videó, de garantálom, nem
tudod abbahagyni. Kapkodod a fejed és a levegőt, idézeteitől. Nézd meg
részletekben, ha kell! Én már számtalanszor ültem végig. Nem kell kimozdulnod
és többet tanulsz tőle, mint eddig évek alatt. Szánd rá magad! Nem bánod meg.
Az előadás linkjét megnyithatod itt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése