Titokzatos jelek

Népviseletünk oly ősi, hogy homályba vész minden, mi jelképrendszerét alkotja. Néhány kutató ismeri fel csak, mit hordoznak magukban. Azonban, egészen csekély azok száma, kik a viseletek hasonlóságával is foglalkozik és keresi az összefüggéseket. Nekünk, magyaroknak, egészen szerteágazó jelleghzetességeink vannak, mivel népünk sok rokon nemzetből alkotott egységes közösség, mégis van valami, ami mindegyikben utolérhető. A Jászok, a palócok, a kunok, a székelyek és még soká sorolhatnám őket, kik viseletben különbözőek ugyan, de jelképrendszereik igen hasonlóak. A legszembetűnőbb mégis a főkötő, jászosan fékető. Mi adhat ilyen sziklaszilárd alapot viseleteinknek, mi így összeköti mindegyiket? Mit is tudhatunk róla? Kicsiny leánykák viselete a kiengedett, hosszú hajkorona. Serdülő nagylány befonva hordja ékét, majd amikor udvarlója kerül, koszorúba tekeri azt a feje tetején. Legvégül, amikor asszonnyá érik, bekötik a fejét. Kendővel rejti el a világ más férfijai elől a hajzatát. 

Hogyan is alakulhatott így, ha más népektől ez teljesen idegen viselkedési forma ez? Honnan hozhattuk magunkkal. Természetesen nem ördöglakat ez! Megtaláljuk a nyitját, ha valóban rászánjuk magunkat a keresésre és elég bátrak vagyunk szembenézni a kutatásunk eredményével. Nem szeretnék most foglalkozni a rokonságunk bizonyítékaival, tehát itt evidenciaként kezelem ezt. Árpád, Atilla véreként formál jogot örökségére, ami egyértelműsíti származását. Atilla, hun nagykirályunk hivatkozik Adiabene királyságára, a Pártus birodalom központjára, mint szülőhazájára és a görög források mindig Méd viseletben írják őt le, ami nagyjából ugyanezt támasztja alá. De valójában mi is az a Méd viselet? A Bibliát citálhatjuk ide segítségül. Jézus születésekor meglátogatják őt a napkeleti bölcsek, más fordítások szerint mágusok, kik Káldea asztrológiai, asztrozófiai és csillagászati nagyrabecsült tudói voltak. Káldea, éppen úgy a Szabír birodalom része, mint Adiabene, ahol a mindenkori király tanácsadói a Madai mágusok. E három napkeleti bölcs, vagy mágus, a vatikáni ábrázolás szerint Méd viseletben érkeznek az Isten gyermek megszületésére. Abban a korban, amikor még minden nép viselete a tóga és az ehhez hasonló szoknya szerű holmi, a mágusok éppen olyan nadrágot hordanak, amilyet később Atilla népe, majd Árpád magyarjai ismertetnek meg Európa szerényen ruházott nemzeteivel. Sarkantyúval és csizmával láthatóak!  Fejfedőjük a szkíta sapka, amit még II. Rákóczi Ferenc vitézein is láthatunk. 

A Pártus birodalmat később elsöpri a muzulmán vihar, mely azután végig pusztítja a fél világot, de a főkötő, ettől fogva náluk is megjelenik. Hol láthattuk már, ami erősen megmardhatott emlékezetünkben? Amikor Jézus belép a jeruzsálemi, akkori nevén hierosólymai (szent sólyma) nagytemplomba, a rabbi rárivall: Mit keres isten házában ez az idegen, ki Nimród házából való? Ilyenkor már talán kapunk némi halovány sejtést róla, hol kapcsolódunk mi ezen szent család szokásaihoz. Nincs, aki találna bármiféle ábrázolást Szűz Máriáról, ahol nem lenne bekötve a feje, azaz, asszony létére eltakarja szép hajkoronáját. 

Egy tőről fakadhat az ő és a mi nemzeti viseletünk, én úgy gondolom. Az olvasó, döntse el maga, mit gondol erről!