Nem minden a te felelősséged...

"A nyakam nagyon fájt...

Így hát abbahagytam a szűk ruhák viselését, megváltoztattam a székemet, ortopédiai fűzőt vettem, jógáztam, pilatesre jártam csontkovácshoz és mindenféle orvoshoz de a fájdalom nem múlt. 

Egy súly, egy teher, egy kellemetlenség, ami már aludni sem hagyott néha még lélegezni is nehezemre esett....

És? Mit csináltál?

Egy bölcs asszony akkor azt mondta nekem,  hogy azért van, mert sokáig túl sokat cipeltem.

Honnan tudta ezt?

Csak úgy hogy ránézett megfeszült és összenyomott testemre, csak úgy hogy érezte a csupasz bőrömet az öreg és kopott keze érintésével, és tudta. 

Mit mondott?

Azt mondta:

 "Annyi nyomást cipeltél az évek során, annyi fájdalmat, neheztelést, hogy már számolni se tudod, hogy a saját vagy más világának súlyát cipeled!" 

És akkor kifújtam az összes levegőt, amit több mint két évtizede visszatartottam. 

Elmondta neked, hogyan gyógyítsd meg magad?

Megfogta a kezem a sajátjába tette, azokba az öreg hölgy tenyerekbe, elengedte a kezemet lengedte a vállamat, felemelte a fejem az államnál, és mögém állt.

Az ajkai a fülemet érintették, és halkan azt mondta nekem:

"Nem minden a te hibád..

Nem minden a te felelősséged...

Nem tudsz mindent te csinálni...

Nem tudsz mindent helyrehozni..

Nem kell mindent elfogadnod!" 

És akkor a szememből könnyek kezdtek kicsordulni, mint a törött üveg darabkák. Volt egy pillanat, amikor azt hittem, hogy véresen fogok sírni, a sok fájdalomtól, amit éreztem.

Lassan a vállaim visszatértek a helyükre, a nyakam lágyult és újra kiemelkedett, a hátam kiegyenesedett, ahogy már évek óta nem, és hallottam, hogy a csontjaim roppannak.

A világ súlya került le a vállamról, a múlt fájdalmainak súlya végre a földre szállt.

Mondott még valamit?

Tiszta szemei várakozóan néztek rám, és azt mondta:

"Vannak fájdalmak, amelyek a szívben vannak, terhelnek, és azokat nem lehet könnyen eltávolítani. Tanuld meg elengedni a múltat, különben a végén még "megfojtod" a jövődet!

És azt is értsd meg, hogy a megbocsátás hiánya nem fáj jobban, mint annak, aki nem tud megbocsátani!"