Ma néztem a havat, és arra gondoltam milyen szép fehér fényes lepel. Mindent beborít, eltakar. A hibákat, az alatta lévő koszt, káoszt. Talán ezért is szeretjük, ha karácsonykor esik a hó, mindent elleplez, és csak a tiszta fehérség marad, amely olyan mint a tiszta fény. A szeretet fénye. De ha kicsit megkapargatod a felszínt ott van alatta sár, és mikor enyhül az idő, elolvad a hó, vízzé válik, ami sokmindent lemos és kimos. Talán belőlünk is? Talán ahogy kint, úgy bent is?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése