Nemrégiben egy reprezentatív magyar kutatásról hallgattam egy előadást, mely azt mérte fel, hogy a magyar lakosság körében mennyire elterjedtek az ezoterikus nézetek, hányan vannak az összeesküvés hívők, hányan vagyunk vallásosak, hányan vannak a szkeptikusok, különösen érdekes ez azért, mert magyar vonatkozású a kutatás. Nem szeretném most felvázolni itt előttetek ezt a témát, akit érdekel nézze meg a műsort, a két műsorvezető remek összefoglalóval szolgál erről. A műsor megtekinthető itt.
Ami engem - és nem csak engem - különösen megdöbbentett, hogy pl.: a reinkarnációban kifejezetten kevesen hisznek a magyar lakosság körében kb.: 10% körüli a számunk.
Mi is az a reinkarnáció? A reinkarnáció vagy más néven lélekvándorlás, amely szerint az élőlények lelke haláluk után bizonyos idő elteltével új emberi vagy állati testben ismételten megszületik. Az újjászületések sorozata mindaddig folytatódik, amíg az egyre tökéletesebb életek során az egyén meg nem szabadul a karmájától, és el nem éri a megvilágosodás állapotát. Aki ismer tudja, hogy sokat foglalkozom a lelkiséggel, fontosnak tartom, hogy az "ismerd meg Önmagad!" ne csak egy mottó legyen, hanem a valóság. Ezért szoktam a mindennapokban is időt szakítani önfejlesztésre, meditációra, más tudatállapotokban való tartózkodásra. Azt hiszem az utolsó kijelentést picit meg kell magyaráznom, talán kissé furcsának hathat. Mit is értek a más tudatállapotban való tartózkodáson? Pl. ilyen mikor gyógyítom magam energiákkal, ilyen mikor annyira koncentrálok valamire, hogy kizárom a külvilágot (ez lehet egy nagyon egyszerű tevékenység is, mint pl.: főzés, színezés), ilyen mikor csak figyelem a gyertyalángot, vagy ilyenek lehetnek a masszázsok pl.: a metamorf masszázs, hangtál masszázs. Ezen tevékenységek során olyan élményeken megy át az ember, melynek során betekintést nyerhet a lelkének múltjába, jelenébe, jövőjébe. Számomra a spiritualitás szorosan összekapcsolódik a előbb felsorolt tevékenységekkel. Nem értem, hogy lehet, hogy a felmérés szerint az emberek majd 2/3-a foglalkozik spiritualitással, mégsem hiszik továbbmegyek tudják az újjászületést. A meditáló ember előbb-utóbb szembetalálkozik olyan élményekkel, melyek nem magyarázhatóak másképpen, csakis úgy, hogy egy korábbi életben estek meg vele, van hogy az élmény alatt kifejezetten tudatában van ennek az az individuum. Meditációban átéltem már kifejezetten tiszta képeket, pl. megéltem azt, hogy javasasszony voltam Erdélyben, vagy azt hogy kutya voltam, ismerek olyan embert aki megélte, hogy levágják a karját, vagy azt hogy Egyiptomi méltóság volt, de olyat is aki megélte azt miként kisgyerekként feltekint a Csomolungmára, és azt gondolja: "Mennyire rossz állandóan fázni!" - jelen életében sem szereti a hideget. :-)
Ezzel a néhány kiragadott példával csak arra szeretnék rámutatni, ahogy ezt nálam sokkal okosabb lelki vezetők is tanítják, hogy a meditáció nagyon fontos az önmegismerés útján járó a fénnyel egyesülni kívánó személyiségnek. Az emberiség történelme során nem találtak még ki jobb módszert arra, hogy közelebb kerüljünk a lelkünkhöz, felfogjuk az auránkba kódolt életutunkat a meditációnál, a yogánál, az Ősi lelki, szellemi vagy energetikai gyakorlatoknál. Erről érintőlegesen már itt is felvázoltam a gondolataimat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése