Sziasztok!
Időnként, amikor az ember szembetalálkozik egy-egy, évtizedekkel korábbi gondolatával, érdekes szempontok szerint kezeli, talán közel a helyén a dolgokat. Általános Iskolai éveim végén, nagyon mozgatta a fantáziámat a történelem eseményeinek a miértje. Tudom, ez nem mindenki számára szempont, tanulmányai során, inkább a megszerzett tudás, nyugodt, magabiztos birtoklása lendíti a feledés homálya felé, vagy más, számára fontosabb tárgyak irányába a figyelmét. Sokféle gondolat nem hagyott nyugodni. Szerettem volna bízni, a nálam bölcsebb, idősebb, szakmailag felkészült személyek tudásában, mégis, gyakran támadtak kétségeim. Mai, majdnem felnőtt fejjel (49), úgy érzem, jól láttam a dolgokat. Innen üzenem Fliegl Edit, történelem tanáromnak, az ő kitartó, fáradhatatlan, kellően aljas módszerei sem vették el a kedvemet a történelem mélyebb titkainak felkutatásától. Állításai, a tananyag teljes szellemiségét tükrözték. Emiatt nem róható fel neki az elhivatottsági mélyrepülése. Ellentétben azzal, hogy gyűlölte az önálló gondolkodást.
Amikor először hallottam a Magyarok bejöveteléről, honfoglalás elnevezéssel, megütötte a fülemet a hét vezér neve.
Előd
Ond
Kond
Tas
Huba
Töhötöm
Bocsánat, de a végére én mindig elröhögtem magam. Nem hiszem hogy ezzel egyedül voltam. Miféle Magyar név a Töhötöm? Olyan, mint a Mehemed, vagy a Juszuf, ugye? Azután, jó sokára, hallottam a két vitéz vezérről, akik kivégzésük előtt még magukkal vitték a sírba a Német-Római császárt. Akkor ők kik lehettek? Akik az Európa szerte, 50 hadjáratot vezették, kik voltak? Amikor az ember hozzákezd a keresgéléshez, okosan, az időben, a korabelihez legközelebb eső dokumentumokra kíváncsi. Nem? De! Én legalábbis.
Meglepő módon, egy másik listára akadtam.
Szabolcs
Gyula
Kund
Lél (Lehel)
Vérbulcsú
Örs
Esetleg szégyellnünk kell, ezeket a hatalmas hősöket? Ki és honnan szedte, az előbb felsorolt neveket? Egy kisiskolásnak is feltűnő, gyalázatos hazugság lappang itt esetleg? Tudni illik, hogy minden nemzet, a saját múltját, a krónikáiban szereplő események tényszerű kezelése útján dokumentálja! Nekünk a Hunsdorferek, Regulyok, Budenzek, megmondták, az ilyen légből kapott dajkamesékből nem szabad kiindulni. Én mégis hajolnék arra, hogy hiszek a gyermeki énemnek és a Képes Krónika hőseit tisztelném, megérzés szerint, hisz minden más nép is ezt teszi. Nehezen hiszem, hogy Európa legnagyobb királyait, a saját krónikaírói, megpróbálták volna átverni. Nem ebben hiszek!
Leborulok, valódi őseink előtt, Öreg Isten akarata szerint!