Kedves olvasó!
Hát, itt ülök én most, a könyvespolcom előtt, és nézem ezeket a sorokban álló köteteket. Mindegyik egy-egy ajtó a múltba, egy-egy ablak egy másik világra. És ahogy nézem őket, úgy érzem, hogy az idő megáll, és én visszarepülök azokba a korokba, amikor ezek a történetek még csak megszülettek.
Gárdonyi Géza mondta egyszer, hogy az író nemcsak mesél, hanem tanít is. És valóban, a történelmi regények nemcsak szórakoztatnak, hanem tanítanak is bennünket. Megmutatják nekünk, hogy kik voltunk, honnan jövünk, és hogy milyen értékek vezérelték őseinket.
Azt mondják, hogy a múlt megismerése nélkül nincs jövőnk. És én hiszem, hogy ez így van. Ha nem tudjuk, honnan jöttünk, akkor nem tudjuk, hová tartunk. A történelmi regények segítenek nekünk, hogy megértsük önmagunkat, a nemzetünket és a világot, amelyben élünk.
Emlékszem, amikor először olvastam Gárdonyi Géza műveit. Olyan volt, mintha egy időkapun keresztül léptem volna át. Ahogy olvastam a sorokat, úgy éreztem, hogy ott vagyok Egerben, a vitézekkel együtt védem a várat. Vagy ott vagyok a faluban, a parasztokkal együtt küzdök a mindennapi élet nehézségeivel.
A történelmi regényekben megtalálható minden, ami az élethez kell: szerelem és gyűlölet, barátság és ellenségeskedés, öröm és bánat. Ezek a regények megmutatják nekünk, hogy az emberi lélek minden korban ugyanaz, csak a körülmények változnak.
Szóval, kedves olvasó, ne félj belevágni egy történelmi regény olvasásába! Engedd, hogy a múlt varázsa elragadjon, és fedezd fel a történelem rejtett kincseit! Hiszen a múlt nemcsak a múlté, hanem a miénk is.