Aki ismer, jól tudja, céltalanul nem indulunk, még nyaralni sem. Rég tervben volt már, most meg is valósítottuk, ellátogattunk Salföldre. Ez a vidék gyöngyszeme a Balaton-felvidéknek, mely látványosan tanúskodik hatalmas erők munkájáról. A Badacsony és a Szentgyörgy-hegy közvetlen közelében, szelíd, dombos-hegyes lankákon, szél és homok csiszolta, érdekes kövekkel, látványos idilli tájat találunk, ha a Balaton partjától, Ábrahámhegynél, északi irányban közelítünk a Káli-medence felé. Salföldnél letérünk a keskeny, hangulatos főútról és mindjárt felfedezzük a jól elhelyezett táblát - Pálos kolostor. Poros, de jól járható erdei dűlőúton, többször is útbaigazít, néhány ugyanilyen tábla. Azután egy behajtani tilos tábla, hogy a természetvédelmi terület flóráját, faunáját és a Pálos kolostor szent nyugalmát óvja, állja el utunkat. Sajnos nem mindenkiét! Innen néhányszáz méterre, egy léleknyugtató kis ligetben, kultúrált pihenő várja a kitikkadt vándort.
Hatalmas tölgyek mindenfelé. A hegyoldal felé tekintve, a faóriások között, felfedezzük a kolostor megmaradt, az évszázadok súlya alatt megfáradt, megbékélt falakat. A látvány nem sokban különbözik a többi Pálos kolostorromtól, talán csak magasabbak a falai.
Kövei között gyíkok ezrei sütkéreznek, a fák lombjai között beszűrődő napfényben. Aki követte már Táltos, vagy Napkeresztény vezető útmutatásait és elsajátította az érzékelés finomabb formáinak felismerését, hamar rájön, különleges helyen jár. Bár minden Pálos szent hely rendelkezik a föld erővonalainak magas rezgésű energiáival, ez mégis más. Szinte nem kell keresni a megfelelő pontot. Különböző helyiségek, más-más minőségű energiamintákat tárol. Az egyik lórúgás erősségű, a másik selymes, szakrális, magas rezgésű. Egészen délutánig ott felejtettük magunkat. A gyerekek, szokásaiktól eltérően, békésen játszadoztak, újabb jövevényeket körbevezetve magyarázták el nekik, amit ők már felfedeztek. Az egyhajós templomépület magas falain, szép, Gótikus ablakok jelzik, fénykoruk idején csodás látványt nyújthatott ez a szentély. Azután meglepetés tárul a szemünk elé, amikor megpillantjuk az ablakkeret felső mintázatát.
Az ember úgy érzi, időcsapdába került. A Jin és Jang jelképe, egy 800 éves Magyar kolostorban! Ennek a formának, természetesen ősi múltja van. Azonban az európai kultúra, csak csekély ideje ismeri a fogalmát. Lehet, hogy őseink, egy tőről fakadnak és a Hun nemzet valóban egyaránt élt együtt a kína földjén élő népekkel, ahogyan azt tanítják is az iskoláikban, és azonosak a Magyar törzsszövetség népeivel, ahogyan azt gesztáink leírják? Ebben teljesen bizonyosak lehetünk! Amikor az erők átjárták a testet, felvértezve, feltöltve, az információs táblára téved a tekintetem.
IV. Orbán pápa, Pál veszprémi püspököt utasította, hogy egyházlátogatással vizsgálja meg a remeteségeket, alkalmasak-e, szerzetesi rend ként működni. Az első hét Monostort, 1263-ban megvizsgálta, melyek közül, a Szent Jakabot találta működésre alkalmasnak. Ennek oka abban rejlik, hogy egy korábbi, ISMERETLEN EREDETŰ szent helyre települtek a Pálosok. Ismeretlen! Atilla és Árpád koráról, pláne szakrális királyaink koráról, bőséges információk állnak rendelkezésre. Mégis, ismeretlen az eredete. Olyan ősi, szakrális, szent hely lehetett ez, amire már az őslakosok sem emlékeztek? Kik lehettek ők, akik az idők homályán túlról hagytak ránk, efféle csodálatos kegyhelyet?
1475-ben a salföldi kolostor, búcsúengedélyt kap, István, bíboros szerpaptól. A búcsú eredetéről már ejtettem szót egy korábbi írásomban, ezért most csak érinteném a lényegét. A Napvallás szakrális vezetői, a Táltosok, vagy Tátosok, a megfelelő bolygó-együttállások alkalmával, felvezették a falu népét a megfelelő energiapontokhoz és a gyógyító és felfényesítő erőkből feltöltődő népek, új erőre kaptak, majd hazamentek. A Katolikus-keresztény papok rossz szemmel néztek az efféle pogány szertartásokra és igyekeztek lebeszélni az embereket a butácska babonákról. A falubeliek azonban makacsak voltak és a megfelelő időben, maguk is nekiindultak a rövid ünnepi körútnak. Ahogyan a papok azt minden ősi, szakrális hellyel tették, ezt az ünnepet is magukévá alakították. Ha nem tudták lebeszélni a népet róla, hát maguk vezették a menetet, igazodva az általuk úgy lenézett köznéphez, ünnephez. Ma már gyakori, hogy a búcsújárás már nem is pontosan arra a helyre igyekszik, ahogyan Csíksomlyón is, így elveszíti lényegét. A nép már nem is sejti, hogy sokkal ősibb szokásnak hódol, amikor búcsújár. A SZERPAP kifejezés sem véletlen! A Napkereszténység szakrális vezetője. A SZER szó, ünnepet jelent! Ha úgy tetszik búcsút.
Az Öreg Isten legyen veled!
