A múlt tükrében

 Kedves olvasó!

Hát, itt ülök én most, a könyvespolcom előtt, és nézem ezeket a sorokban álló köteteket. Mindegyik egy-egy ajtó a múltba, egy-egy ablak egy másik világra. És ahogy nézem őket, úgy érzem, hogy az idő megáll, és én visszarepülök azokba a korokba, amikor ezek a történetek még csak megszülettek.

Gárdonyi Géza mondta egyszer, hogy az író nemcsak mesél, hanem tanít is. És valóban, a történelmi regények nemcsak szórakoztatnak, hanem tanítanak is bennünket. Megmutatják nekünk, hogy kik voltunk, honnan jövünk, és hogy milyen értékek vezérelték őseinket.

Azt mondják, hogy a múlt megismerése nélkül nincs jövőnk. És én hiszem, hogy ez így van. Ha nem tudjuk, honnan jöttünk, akkor nem tudjuk, hová tartunk. A történelmi regények segítenek nekünk, hogy megértsük önmagunkat, a nemzetünket és a világot, amelyben élünk.

Emlékszem, amikor először olvastam Gárdonyi Géza műveit. Olyan volt, mintha egy időkapun keresztül léptem volna át. Ahogy olvastam a sorokat, úgy éreztem, hogy ott vagyok Egerben, a vitézekkel együtt védem a várat. Vagy ott vagyok a faluban, a parasztokkal együtt küzdök a mindennapi élet nehézségeivel.

A történelmi regényekben megtalálható minden, ami az élethez kell: szerelem és gyűlölet, barátság és ellenségeskedés, öröm és bánat. Ezek a regények megmutatják nekünk, hogy az emberi lélek minden korban ugyanaz, csak a körülmények változnak.

Szóval, kedves olvasó, ne félj belevágni egy történelmi regény olvasásába! Engedd, hogy a múlt varázsa elragadjon, és fedezd fel a történelem rejtett kincseit! Hiszen a múlt nemcsak a múlté, hanem a miénk is.

Zsámboki János (tvt.jani.zsamboki@gmail.com)

A történelem, mint egy jó bor: minél öregebb, annál izgalmasabb!

 Na, kedves olvasó, hát hogy vagyunk? Éppen most tettem le egy jó könyvet. Egy olyan könyvet, amelyik elvitt a múltba, olyan helyekre, ahol már jártam, és olyan emberekkel ismertetett meg, akiknek a történetét soha nem felejtem el. Hiszen, barátom, a történelem nemcsak száraz tények és dátumok halmaza, hanem egy izgalmas kaland, egy olyan utazás, amely során felfedezhetjük őseink világát, megismerhetjük gondolataikat, álmaikat és harcaikat.

A történelem, mint egy jó bor:

Gondolj csak bele, miért szeretjük a jó bort? Mert benne van az idő múlásának íze, a szőlőskert napfényének illata, és az emberi munka gyümölcse. A történelem is hasonló: minél régebbi egy esemény, annál több réteg rakódik rá, annál gazdagabb lesz az íze. A történelmi regények pedig olyanok, mint a jó borok: megőrzik az eredeti ízeket, ugyanakkor új értelmet adnak nekik.

Fotó forrása: internet

A történelem, mint egy jó társaság:

A történelmi regények olvasása olyan, mintha egy jó társaságba csöppennénk. Hallgathatjuk a történeteket, amelyeket a nagy emberek mesélnek magukról, megismerhetjük a hétköznapi emberek gondolatait és érzéseit. És közben mi magunk is részesei lehetünk a történetnek, együtt izgulhatunk a szereplőkkel, és együtt örülhetünk a győzelmeiknek.

A történelem, mint egy kincsesláda:

A történelem tele van olyan kincsekkel, amelyekre még várnak, hogy megtaláljuk őket. Egy-egy történelmi regény olyan, mint egy kincsesláda, amelyben rengeteg érdekesség, meglepetés és tanulság rejtőzik. Ha nyitottak vagyunk rá, akkor ezek a kincsek a miénk lehetnek.

Szóval, kedves olvasó, ne habozzon, ragadjon magához egy jó történelmi regényt, és induljon el egy izgalmas utazásra a múltba! Garantálom, hogy nem fogja megbánni!

Zsámboki János (tvt.jani.zsamboki@gmail.com)

A történelem mögött rejlő titkok nyomában

 "A múlt egy rejtélyes labirintus, tele kanyargós folyosókkal és titkos ajtókkal. Minden történelmi esemény mögött több rejlik, mint amit a tankönyvekben olvashatunk. A történelmi regények feladata, hogy ezeket a titkokat feltárják, és az olvasót egy izgalmas kaland során vezesse végig a múlt sötét bugyraiban.

A történelemkönyvek hazudnak?

Gondolkozott már azon, hogy mi minden maradt ki a történelemkönyvekből? A hatalmas birodalmak felemelkedése és bukása, a legendás személyiségek titkos életének részletei, és az olyan események, amelyeket szándékosan elhallgattak. A történelmi regényekben ezek a titkok napvilágra kerülnek, és az olvasó egy sokkal komplexebb képet kap a múlt eseményeiről.

Foto forrása: internet

A szimbólumok és a rejtjelek világa:

A történelem tele van szimbólumokkal és rejtjelekkel, amelyek a múlt nagy titkait rejtik magukban. A történelmi regényekben ezek a szimbólumok kulcsfontosságú szerepet játszanak, és az olvasónak kell megfejtenie őket, hogy közelebb kerüljön az igazsághoz.

Az összeesküvések hálója:

A történelem során számos összeesküvés szövődött, amelyek alakították a világ sorsát. A történelmi regényekben ezek az összeesküvések elevenednek meg, és az olvasó egy izgalmas nyomozás részese lehet, miközben próbálja megfejteni, hogy ki áll a világ eseményei mögött.

A múlt és a jelen kapcsolata:

A múlt és a jelen szorosan összefonódik. A történelmi regényekben gyakran felfedezzük, hogy a múlt eseményei milyen hatással vannak a jelenre, és hogy a múltbeli döntések hogyan alakítják a jövőt.

Foto forrása: internet

Felhívás az olvasóhoz:

Ha Ön is kíváncsi a történelem titkaira, és szeretne egy izgalmas kalandban részt venni, akkor a történelmi regények világát Önnek találták ki. Merüljön el a múlt rejtelmeiben, és fedezze fel azokat a titkokat, amelyeket mások elől rejtegettek!"

• Vajon létezhetnek-e olyan történelmi események, amelyekről még sohasem hallottunk?
• Miért fontos, hogy megismerjük a múltunkat?
• Ön szerint milyen titkok rejtőznek még a történelemkönyvek lapjai között?

"Vigyázzon, mert a történelem sötét titkai veszélyesek lehetnek..."

Zsámboki János (tvt.jani.zsamboki@gmail.com)

A múlt árnyékában, a jelenben élve

"Kedves olvasó! Vajon valaha elgondolkozott már azon, hogy a könyvlapok között milyen titkok rejtőznek? Milyen történetek suttogják fülünkbe a múlt titkait? A történelmi regények nem csupán szórakoztatnak, hanem egy varázslatos portálon át vezetnek el bennünket a régmúlt világába.

Lépjünk át együtt a ködös múltba, ahol a történelem nagy korszakai elevenednek meg előttünk. Képzelje el, hogy egy pillanatra királyok és királynék között találja magát, hogy tanúja lehet a nagy csatáknak, vagy hogy bepillanthat a titkos szövetségek világába. A történelmi regényekben minden lehetséges!

Több, mint puszta szórakozás:

De miért is olyan különleges ez a műfaj? Miért ragadja meg oly mélyen a lelkünket a múlt? Azért, mert a történelem nemcsak száraz tények és dátumok halmaza, hanem egy olyan utazás, amely során önmagunkra találhatunk. A múlt eseményei meghatározzák a jelent, és segítenek megérteni, hogy kik vagyunk és hová tartozunk.

A történelem és a lélek:

A történelmi regények olvasása során a lelkünk mélyére hatolhatunk. Azonosulhatunk a szereplőkkel, megélhetjük a sikereiket és kudarcaikat, és saját magunkra ismerhetünk a történeteikben. Mintha egy tükörbe néznénk, amelyben a saját életünk tükröződik.

Kedves olvasó, ne habozzon belevágni egy izgalmas történelmi regény olvasásába! Engedje, hogy a múlt varázsa elragadja, és fedezze fel a történelem rejtett kincseit. A könyvlapok között új világok nyílnak meg Ön előtt, és olyan élményekben lesz része, amelyeket sohasem fog elfelejteni." 

Zsámboki János (tvt.jani.zsamboki@gmail.com)

A KRISTÁLY GYERMEKEK

A kristály gyereknek nem lehet nem észrevenni a szemét. Hatalmas, ragyogó, értelmes szeme van, és az ember úgy érzi, a lelke legmélyére lát vele. Ha ránk néz, megbabonáz, muszáj odafigyelni rá. A kristály gyerekek boldogok, elbűvölően kedvesek, és képtelenek haragudni. Ők az új fényküldöttek, az indigó gyerekek követői. Azért jöttek, hogy új, boldog utat mutassanak az emberiségnek.

Hogyan lehet felismerni egy kristály gyereket?

Az indigókkal ellentétben a kristály gyerekek igen derűsek és kiegyensúlyozottak. Persze lehetnek dühkitöréseik, de alapvetően könnyen kezelhetőek. Míg az indigó gyerekek szablyával utat vágnak maguknak, a kristály gyerekek a megtisztított nyomon sétálnak egy biztonságos, boldog, édeni világ felé. A kristály gyerekek gyönyörű, sokszínű, átlátszó aurával rendelkeznek. Olyan pasztellszínben pompáznak, mint egy kvarckristály. Ez a generáció rendkívüli módon vonzódik a kristályokhoz és a kövekhez. Innen kapták a nevüket. A kristály gyerekek legtöbbje 1995. után született. Könnyen barátkoznak, és nagyon népszerűek a közösségben, mert igen vonzó a személyiségük. Nagyon szenvedélyesek, minden feladatot, célt, ami felkelti a figyelmüket, tiszta szívvel és teljes erőbedobással csinálnak. Mivel közvetlen kapcsolatuk van az univerzummal, inkább telepatikusan, és a szeretet nyelvén érintkeznek, így elég későn kezdenek el beszélni. Viszont kifejezetten vonzódnak a zenéhez, és gyakran már egészen pici korukban énekelve kommunikálnak egy sajátos nyelven. Kiegyensúlyozottak, vidámak, derűsek és kedvesek. Nem képesek sokáig haragudni, nagyon fejlett empatikus készséggel rendelkeznek, így szinte azonnal megbocsátanak annak, aki megbántja őket. A kristálygyerek akkor a legboldogabb, ha szabadon nyargalászhat a természetben, mint egy kis csikó, és körötte sok-sok állat legel. Imádják a természetet, az állatokat, és a kőzeteket. Pici korukban érdemes odafigyelni rájuk, ha fura dologról számolnak be, mert gyakran megesik, hogy előző életükről mesélnek nekünk, vagy éppen az ottani spirituális vezetőjükről. Mivel roppant érzékenyek, rendkívüli művészi adottságaik is vannak. Kreatívak. Nem szívesen esznek húsételeket, vagy bármi olyat, ami állat megölésével jár.

A kristály gyerekek életük kezdetén másképpen kommunikálnak, mint az átlag gyerekek. A spirituális gondolkodók szerint az Új Világban, ahová egyre több indigó- és kristály gyerek érkezik, a beszédbeli kommunikációról a hangsúly sokkal inkább a gondolat-átvitelre tevődik majd át. A kommunikáció gyorsabb lesz, direktebb és sokkal becsületesebb, mivel gondolati formában valósul meg, és úgy nem lehet hazudni. Így tehát nem meglepő, ha az indigó gyerekeket követő generáció hihetetlen mértékig telepatikus. A baj akkor kezdődik, ha a kristály gyereket a kései beszédkezdés miatt abnormálisnak, óvoda és iskola éretlennek, sőt autistának minősítik. Miért kellene kórosnak találnunk ezeket a különbségeket? Ha a gyerekek ügyesen kommunikálnak otthon, és a szülők nem észlelnek semmilyen problémát, akkor nincs értelme olyan dolgokat problémaként kezelni, amelyek valójában nem azok. Az autisták a saját világukban élnek, és nem lépnek kapcsolatba a többi emberrel. Az autista ember nem beszél, mert teljesen közömbös a többi emberrel való kommunikáció iránt. A kristály gyerekek ennek pont az ellenkezői. Ők a legkommunikatívabbak, leggondoskodóbbak, leghízelkedőbbek, legkedvesebbek. Gyakran számolnak be például arról, hogy a kristály gyerekek spontán megölelik azokat az embereket, akiknek erre szerintük szüksége van. Egy autista gyerek ezt nem tenné meg!

 

Felhasznált irodalom: Doreen Virtue: Kristály Gyerekek

Gondolatok "Biztonság" nyomán

Nemrég egy kedves barátom keresett meg teljesen kétségbe esve, mert elvesztette mindenét, sokmindent nem tudtam tenni, hisz nem adhatom vissza neki az értékeit, de egy-két biztató szó után útjára engedtem, szeretném hinni, hogy segítettem neki.

A beszélgetés nyomán nagyon elgondolkodtam azon, hogy sokan mennyire vágyjuk a biztonságot. De mi is ez? Egy fogalom, egy elme által felépített élmény. Gyűjtögetjük a pénzünket, mert úgy érezzük az adja a biztonságot, ha van félretett pénzünk, és vész esetén van mihez nyúlni. De bármikor jöhet bármi, ami miatt az ami ott van az el tűnik, az enyészeté lesz, volt, nincs. Mi is éltünk már meg ilyet életünk során, a mozgótőkénk teljesen odalett. Vannak akik körbeveszik magukat különböző tárgyakkal, berendezésekkel, mert ettől érzik jól magukat, ettől érzik magukat biztonságban, és közben észre sem veszik, hogy micsoda korlátokat, és függőségeket alakítanak ki önmaguknak. 

De álljon itt maga a "biztonság" fogalom meghatározása:

Az élet egészébe vetett bizalom azzal a hajlandósággal együtt, hogy segítsük az élet minden területének a fennmaradását. Ez az ember önbizalma a saját célok elérését illetően az élet minden területén.

Ezek szerint ezt ön-mag-unkban kell keresnünk, és nem pedig külső dolgokban.

Érdekes és elgondolkodtató igaz?

Másnap szembejött velem egy idézet:

"Az életben minden változáshoz bátorság kell! Sokan képtelenek a változásra, mert biztonságra törekszenek, még akkor is, ha ennek az ára egy boldogtalan élet."

És valóban sokan nem mernek változtatni, mert annyira törekszenek a biztonságra, tehát valójában félnek lépni, félnek az újtól, attól, hogy az mit hozhat nekik, mert mi van ha az rosszabb, mint az ami most van? És nagyon sokan képesek sajnos beleragadni élethelyzetekbe, kapcsolatokba, vagy akár állásokba ezek miatt a félelmek miatt. Milyen érdekes megfogalmazás ez is: van egy biztos állásom. Vajon miért éppen állásnak hívjuk? Hiszen az életben mindenki szeretne haladni: haladni a saját céljai felé. Legyen az akár egy kis autó vagy egy hatalmas, jó autó, legyen az egy pici ház vidéken, vagy akár egy hatalmas kacsalábon forgó palota.

Én azt mondom bármelyikről is legyen szó: legyen hitünk! Higgyük el először is Ön-mag-unkról, hogy képesek vagyunk megteremteni amit szeretnénk, ez az önbizalom alapja. És higgyük el azt is, hogy megérdemeljük azt a jó életet, amit csak el tudunk képzelni!

Piros vagy Fekete

" Amikor egy napon szokás szerint szomorúan sétáltam a parkban és leültem egy padra, hogy elgondolkodjak rajta, mi minden siklott félre életemben, egy kislány ült le mellém vidáman.

Megérezte nyomott hangulatomat és megkérdezte:

- Miért vagy olyan szomorú?

- Ó - válaszoltam - nincs semmi örömöm az életben. Mindenki ellenem van. Minden félresiklott. Nincs szerencsém és nem tudom, hogyan lesz tovább.
- Hmmm - tűnődött a kislány.- És hol van a piros zoknid? Mutasd meg, szeretnék belenézni!
- Milyen piros zokni? - kérdeztem csodálkozva. - Nekem csak fekete zoknim van.
Szó nélkül nyújtottam át neki. Óvatosan kinyitotta pici ujjaival és belenézett. Láttam, hogy nagyon megijedt.

- Ez tele van rémálmokkal, balszerencsével és rossz élményekkel!

- Itt van. - mondta a kislány és átnyújtott egy piros zoknit. - Nézz bele!Reszkető kezekkel nyitottam ki a zoknit és láttam, hogy tele van az élet szép pillanatainak emlékeivel. Pedig a kislány még olyan fiatal volt.- Hol van a fekete zoknid? - kérdeztem kíváncsian.- Azt minden héten kidobom a szemétbe és többé nem foglalkozom vele.- mondta. - Számomra az élet értelme a piros zoknimat megtölteni életem során. Abba olyan sokat belegyűrök, amennyit csak tudok. És amikor kedvem támad hozzá vagy éppen kezdek elszomorodni, akkor kinyitom a piros zoknimat és belenézek. Olyankor egyből jobban érzem magam. Ha egyszer majd öreg leszek és közeleg a vég, még mindig meglesz a piros zoknim. Csordulásig tele lesz és elmondhatom, hogy éltem. Életemnek volt értelme.

- Mit csináljak? Ez van. Nem tudok rajta változtatni.

Amíg szavain csodálkozva elgondolkodtam, adott egy puszit az arcomra és eltűnt. Mellettem a padon egy piros zokni hevert ezzel a felirattal: "Neked!". Sebtében kinyitottam és belenéztem. Majdnem üres volt, csak egy apró, lágy puszi volt benne, amit egy kislánytól kaptam egy park padján. A gondolatra elmosolyodtam és szívemet melegség töltötte el. Boldogan indultam haza, nem felejtve el a fekete zoknimat a legközelebbi szemetesbe kidobni."

Anna Egger